Szintén Morticia fordítása

Csendből fogant, telve csenddel
Barátom, a tökéletes koncert
Élni -- s halni -- oly sokmindenért érdemes
Bárcsak szívem otthonra lelne

Mit el nem mondhatsz, énekeld
Mit el nem játszhatsz, elfeledd
Sietve fulladj gyönyörű szemekbe
Sétálj költészetemben, e haldokló zenében
-- Szerelmes levelem ... senkinek

Egy jobb világért ne sóhajts soha
Azt már más megírta, eljátszotta, elmondta
Dalom minden gondolata
Mind, az éjt áhítja

Szólítottam a sötétséget, szólítottam a szüzet
Meghaltam a szépségért a kertben
Építettem királyságot, kerestem a bölcsességet
Belebuktam, hogy isten legyek

Egy jobb világért ne sóhajts soha ...

"Ha e sorokat olvasod, ne a kézre emlékezz, mely őket papírra vetette
Csak a versre emlékezz, a költő bánatára, mely könnytelen
Mert erősségét én adtam -- s ez egyetlen erősségem
Vigasztaló otthon, anyaöl, az örökkévalóság ígérete
Ott, hol a szerelem örökké ismeretlen érzés maradt nekem
Az édes zongora írja meg élettörténetem."

"Taníts a szenvedélyre, mert félek, kihúnyt bennem
Mutass szerelmet, öleld át az elveszettet
Oly sokat akartam adni azoknak, kik szeretnek
Sajnálom
Az idő majd választ ad (erre a keserű búcsúzásra)
Életemmel nem szégyenítem meg többé se magam, se titeket
S te ... bárcsak többé ne éreznék irántad ..."

Egy magányos lélek ... Óceán lélek

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.