Morticia munkája:

Halkan elszunnyad a nap
Egyszervolt évszázadban
Vágyittas tenger nyugodt bíbora
Heves becézése ellankad

Álmaimnak adom az életem
Vágyaimnak az éjszakát szentelem
A legvégső igazság ez:
Bűn elveszteni a hitet

Bárcsak ez az éj
Lenne az élet
Köröttem a sötét
Partjai egy naptengernek
Oh, bárcsak nyugodhatnék a nappal
Szunnyadni
Könnyezni
Veled

Mert emberi a bánat szíve
Megtagadja majd Istenem
Vitorláznék ezer holdon át
Mégsem találom az irányt

Éjszakát kíván a
Fény 222 napja
A költői játék röpke pillanata
Míg mondanivaló nem marad

Bárcsak ez az éj
Lenne az élet ....

Úgyszintén Morticia fordítása

Az igazság, hogy mindannyian csak apró orültek vagyunk,
De már tisztán látom, hogy én letéptem a láncaimat.

A félelem csak a gondolatainkban létezik,
és felemészti minden indonket.
A félelem csak a gondolatainkban létezik,
de felemészti minden indonket.

Te szegény, édes, ártatlan lélek
Töröld le a könnyeidet és valld be végre,
hogy csak azért élsz, hogy engem megtörj...ne tagadd
Édes áldozat.

Egy napon majd elfelejtem a nevedet
És egy édes napon az én elveszett fájdalmam téged örökre eltemet.

A félelem csak a gondolatainkban létezik,
és felemészti minden indonket.
A félelem csak a gondolatainkban létezik,
de felemészti minden indonket.

Te szegény, édes, ártatlan lélek
Töröld le a könnyeidet és valld be végre,
hogy csak azért szeretsz, hogy gyulölhess késobb, igaz drágám
Én vagyok a te édes áldozatod.

Álmodok a sötétben,
Elalszom és várom a halált..
És ahogy no a csend
Eltörlöm az életemet és ami fájt.
A mi parázsló hamunk
fest majd feketére minden napot
És a semmi világa temet el engem, és a holnapot.

Gondolkoztál már azon miért gyulölsz?
Még mindig túl gyenge vagy ahhoz, hogy túléld a hibáidat?

Te szegény, édes, ártatlan lélek
Töröld le a könnyeide és valld be végre,
hogy csak azért élsz, hogy engem megtörj...ne tagadd
Édes áldozat.

Szintén Morticia fordítása

Csendből fogant, telve csenddel
Barátom, a tökéletes koncert
Élni -- s halni -- oly sokmindenért érdemes
Bárcsak szívem otthonra lelne

Mit el nem mondhatsz, énekeld
Mit el nem játszhatsz, elfeledd
Sietve fulladj gyönyörű szemekbe
Sétálj költészetemben, e haldokló zenében
-- Szerelmes levelem ... senkinek

Egy jobb világért ne sóhajts soha
Azt már más megírta, eljátszotta, elmondta
Dalom minden gondolata
Mind, az éjt áhítja

Szólítottam a sötétséget, szólítottam a szüzet
Meghaltam a szépségért a kertben
Építettem királyságot, kerestem a bölcsességet
Belebuktam, hogy isten legyek

Egy jobb világért ne sóhajts soha ...

"Ha e sorokat olvasod, ne a kézre emlékezz, mely őket papírra vetette
Csak a versre emlékezz, a költő bánatára, mely könnytelen
Mert erősségét én adtam -- s ez egyetlen erősségem
Vigasztaló otthon, anyaöl, az örökkévalóság ígérete
Ott, hol a szerelem örökké ismeretlen érzés maradt nekem
Az édes zongora írja meg élettörténetem."

"Taníts a szenvedélyre, mert félek, kihúnyt bennem
Mutass szerelmet, öleld át az elveszettet
Oly sokat akartam adni azoknak, kik szeretnek
Sajnálom
Az idő majd választ ad (erre a keserű búcsúzásra)
Életemmel nem szégyenítem meg többé se magam, se titeket
S te ... bárcsak többé ne éreznék irántad ..."

Egy magányos lélek ... Óceán lélek

Ezt egy goth klubos ismerősöm Morticia fordította:

Engedd, hogy megismerjelek
A szó bibliai értelmében
Lecsókolom a mosolyt az arcodról
Csak mondd, mikor

Nem félek kimondani, hogy szeretlek
Most már, hogy ez erősebb bennem,
Mint a halálos félelem attól
Hogy szerelembe essek

Mindez felhozza ennek árát a pokolból
Pokoli jégtörés
A szívben, mi olyan fekete, és szomorú
Egyedül csak érted
(Csak mondd hogy mikor)

Nem félek kimondani, hogy szeretlek
Most már, hogy ez erősebb bennem,
Mint a halálos félelem attól
Hogy szerelembe essek
Hogy szerelembe essek veled

Nem félek beengedni, hogy imádjalak
Most már, hogy ez erősebb bennem kicsim,
Mint a halálos félelem attól
Hogy szerelembe essek
Hogy szerelembe essek veled

Veled
Halálosan félek
Halálosan félek
Halálosan félek
És te édes vagy, mint a méreg


Nightwish - Dead Boy's Poem
A halott fiú dala

Csendből fogant, telve csenddel
Barátom, a tökéletes koncert
Élni -- s halni -- oly sokmindenért érdemes
Bárcsak szívem otthonra lelne

Mit el nem mondhatsz, énekeld
Mit el nem játszhatsz, elfeledd
Sietve fulladj gyönyörű szemekbe
Sétálj költészetemben, e haldokló zenében
-- Szerelmes levelem ... senkinek

Egy jobb világért ne sóhajts soha
Azt már más megírta, eljátszotta, elmondta
Dalom minden gondolata
Mind, az éjt áhítja

Szólítottam a sötétséget, szólítottam a szüzet
Meghaltam a szépségért a kertben
Építettem királyságot, kerestem a bölcsességet
Belebuktam, hogy isten legyek

Egy jobb világért ne sóhajts soha ...

"Ha e sorokat olvasod, ne a kézre emlékezz, mely őket papírra vetette
Csak a versre emlékezz, a költő bánatára, mely könnytelen
Mert erősségét én adtam -- s ez egyetlen erősségem
Vigasztaló otthon, anyaöl, az örökkévalóság ígérete
Ott, hol a szerelem örökké ismeretlen érzés maradt nekem
Az édes zongora írja meg élettörténetem."

"Taníts a szenvedélyre, mert félek, kihúnyt bennem
Mutass szerelmet, öleld át az elveszettet
Oly sokat akartam adni azoknak, kik szeretnek
Sajnálom
Az idő majd választ ad (erre a keserű búcsúzásra)
Életemmel nem szégyenítem meg többé se magam, se titeket
S te ... bárcsak többé ne éreznék irántad ..."

Egy magányos lélek ... Óceán lélek

Elsőnek egy másik oldalról átvett fordítást tennék ki, de csak azért, mert szerintem nagyon jól sikerült.

Csak állni fogsz ott és nézni, ahogy égek,
Ez rendben van, mert szeretem, ahogy fáj.
Csak állni fogsz ott és hallgatni, ahogy sírok,
Ez rendben van, mert szeretem, ahogy hazudsz,
Szeretem, ahogy hazudsz.

Nem tudom elmondani Neked, hogy ez valójában mi,
Csak azt tudom elmondani milyen érzés
És most egy acél kés van a légcsövemben,
Nem tudok lélegezni, de harcolok, amíg csak tudok,
Amíg a helytelen olyan érzés, mint a helyes, olyan mintha repülnék.

Magasan szárnyalva a szerelemtől, megrészegedve a gyűlölettől,
Mintha festéket szívnék és ezt szeretem.
Inkább szenvedek, megfulladok,
De mielőtt még megfulladnék ő újraéleszt.
Kiba**ottul utál engem és én ezt szeretem, várj!
Hová mész? Elhagylak!
Nem, Te nem. Gyere vissza, kezdjük elölről!

Újra itt vagyunk, ez olyan őrültség,
Mert amikor jól megy, akkor minden nagyszerű,
Én vagyok Superman széllel a háta mögött, s Ő Lois Lane.
De ha rossz, akkor szörnyű,
Nagyon szégyellem magam, összetörtem, “Ki ez a csávó?”
Nem tudom a nevét.
Megütöttem, soha nem fogok ilyen mélyre süllyedni megint,
Asszem’ nem ismerem az erősségeimet.

Csak állni fogsz ott és nézni, ahogy égek,
Ez rendben van, mert szeretem, ahogy fáj.
Csak állni fogsz ott és hallgatni, ahogy sírok,
Ez rendben van, mert szeretem, ahogy hazudsz,
Szeretem, ahogy hazudsz,
Szeretem, ahogy hazudsz.

Van olyan, hogy valakit annyira szeretsz,
Hogy eláll a lélegzeted, ha vele vagy?
Találkoztok, s egyikőtök sem tudja, mi üti ki őket,
Megjön az a boldog érzés, igen, ami megfagyaszt, megkaptad őket,
Most viszont kezded ku*vára sz*rul érezni magad már azzal is, hogy rájuk nézel,
Megígérted, hogy soha nem ütöd meg őket, soha nem teszel olyat, ami fáj nekik.
Mérget hánysz az arcukra a szavaiddal, amikor leköpöd őket,
Meglököd, húzkodod a hajukat, kaparsz, karmolsz, megharapod őket,
Ledobod őket, leszorítod őket, el vagy veszve a pillanatban, mikor velük vagy.

Ez a sors, ami legyőz, ez titeket is irányít,
Szóval azt mondják, az a legjobb, ha a saját utadat járod,
Asszem’ nem ismernek Téged, mert a ma,
Az tegnap volt, a tegnap pedig véget ért, ez egy új nap.
Olyan ez, mintha beragadt volna a lemez,
De megígérted neki, hogy következő alkalommal önuralmat fogsz mutatni.
Nem kapsz másik esélyt,
Az élet nem egy Nintendo játék, de újra hazudtál,
Nézned kell az ablakon át, ahogy elhagy,
Asszem’ ezért hívják ezt ablaküvegnek.

Csak állni fogsz ott és nézni, ahogy égek,
Ez rendben van, mert szeretem, ahogy fáj.
Csak állni fogsz ott és hallgatni, ahogy sírok,
Ez rendben van, mert szeretem, ahogy hazudsz,
Szeretem, ahogy hazudsz,
Szeretem, ahogy hazudsz.

Tudom, mondtunk dolgokat, olyanokat, amiket nem úgy értettünk,
És visszazuhanunk ugyanahhoz a sablonhoz, ugyanahhoz a rutinhoz,
De a Te vérmérsékleted ugyanolyan rossz, mint az enyém,
Ugyanolyan vagy, mint én.
Amikor eljön a szerelem, eléggé vak vagy.

Bébi, kérlek gyere vissza! Ez nem Te voltál, bébi, ez én voltam.
Talán a kapcsolatunk nem is olyan őrült, mint amilyennek tűnik,
Talán ez történik akkor, amikor a tornádó összetalálkozik egy vulkánnal.
Csak azt tudom, hogy túlságosan szeretlek, hogy elhagyjalak,
Gyere be, kapd fel a csomagjaidat a járdáról!
Hát nem hallod az őszinteséget a hangomban, mikor beszélek?
Mondtam, ez az én hibám, nézz a szemembe,
Következő alkalommal, ha részeg leszek az öklömmel a falat célzom meg.
Következő alkalommal? Nem lesz következő alkalom!
Nagyon sajnálom, még ha tudom is, hogy ez hazugság.
Belefáradtam a játékokba, csak vissza akarom Őt kapni,
Tudom, hogy egy hazudozó vagyok.
Ha még egyszer el akar hagyni engem,
Hozzá fogom kötni az ágyhoz és felgyújtom ezt a házat,
Ezt fogom tenni…

Csak állni fogsz ott és nézni, ahogy égek,
Ez rendben van, mert szeretem, ahogy fáj.
Csak állni fogsz ott és hallgatni, ahogy sírok,
Ez rendben van, mert szeretem, ahogy hazudsz,
Szeretem, ahogy hazudsz,
Szeretem, ahogy hazudsz.

forrás: http://dalszovegekmagyarul.wordpress.com